Ha valahol megtudják, hogy búvár vagyok, jönnek a
kötelező kérdések, és tőlem a sztenderd, viccesnek szánt válaszok:
Hol szoktál búvárkodni? Jobbára a víz alatt 😉
Nem félsz a cápától? Miért, ő fél tőlem?
És a Balatonban szoktál búvárkodni?
Itt el szoktam magyarázni, hogy bár a Balaton csodálatos, és tiszta vizű tó, de
a relatíve nagy vízfelület a relatíve kis mélységgel, és a homokos, iszapos
aljzattal nem kedvez a látótávolságnak, ezért nem lenne sok értelme
kedvtelésből merülni benne.
Ha erre fordul a beszélgetés, elmondom, hogy a sekélyes, nádassal benőtt
részek a jég alatt szépek az öreg búvárok szerint.
Most mégis úgy alakult, hogy merültem a Balaton vízében.
A merülés célja nem a felhőtlen időtöltés volt, hanem egy süllőívással
kapcsolatos projektnél kérték a segítségünket. Dokumentálni, videózni,
fotózni kellett a kísérleti süllő ivóhelyeket.
Nagy Gábor, a Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt. munkatársa vitt ki minket
a helyszínre, aki maga is búvár.
Nem a legjobb napot fogtuk ki a merüléshez, mert aznap egy kis szél
felkavarta a vizet. Az előző napon nagyobb látótávolság fogadott volna
minket. Cserébe csodálatos napos időnk volt.
Gáboron első pillanatban látszott, hogy imádja a munkáját, és a másodikban
pedig az, hogy magas szinten ért hozzá. Ő már előzőleg körbejárta a tavat,
és kiválasztotta a körülményekhez képest ideális helyet.
Még kinn a parton összeszereltük a felszereléseket, és megbeszéltük a
merülés részleteit. Ezután a kis motorcsónak repített minket a merülési
ponthoz. Imádom a magyar tengert, de motorcsónakkal még sosem hajóztam
rajta, ami nem csoda, mert kedvtelési célból nem is lehet használni a
tavon.
Mit mondjak? Meg lehet szokni 🙂 Közel s távol mi voltunk az egyetlen vízi
jármű a Balatonon. A part is kihaltnak tűnt kora áprilisi hétköznap lévén.
A víz frissítő 11°C-os volt, és kb. 50 cm látótávolság fogadott minket. Kötelek
mentén merültünk, így megtaláltuk az ívóhelyeket.
A szerény látótávolság miatt először inkább csak éreztük, mint láttuk a
süllőket. Körbe-körbe úsztak, bizalmatlanok voltak velünk.
Később, ha mozdulatlanul vártunk, egy-egy példány közelebb merészkedett,
így megcsodálhattuk e nemes halakat, és sikerült fotózni is. Persze ilyen
körülmények között nem művészi kidolgozottságú fotók sikerültek, de Gábor szerint ők kellő információhoz jutottak eme képek által, így merülésünk elérte a célját.
A zöldes semmiből bújtak elő, és fenyegetően védték az ikrákat.
Pár percnek tűnt, de majdnem egy órát töltöttünk összesen a víz
alatt.
Amikor visszatérünk a kikötőbe, még volt egy ötletem. Még az érkezéskor
körbesétáltunk a mólón, és láttuk a szintén ívni készülő balinokat a
sekélyesben. Itt szélárnyékban átlátszóan tiszta volt a víz.
Nos, én ezeket a balinokat akartam lefotózni.
Mondanom se kell, a balinok nem voltak tőlem elragadtatva. Fényes
rakétaként illantak el előlem, így egy kocka nem sok, de annyi sem sikerült.
Még a máshol olyan barátságos sügérek is menekülőre fogták. Ennek
ellenére megérte az a pár perc, mert a betűző napsugarak varázslatossá
tették a környezetet.
Merültem már sok tengerben, de nekünk, magyaroknak mégis a “Balaton a
riviéra!”
Így driftel a kis Sügér 0-ról 100-ra 🙂