Búvárkodás a Balatonban

Ha valahol megtudják, hogy búvár vagyok, jönnek a kötelező kérdések, és tőlem a sztenderd, viccesnek szánt válaszok:

Hol szoktál búvárkodni? Jobbára a víz alatt 😉

Nem félsz a cápától? Miért, ő fél tőlem?

És a Balatonban szoktál búvárkodni?

Itt el szoktam magyarázni, hogy bár a Balaton csodálatos, és tiszta vizű tó, de a relatíve nagy vízfelület a relatíve kis mélységgel, és a homokos, iszapos aljzattal nem kedvez a látótávolságnak, ezért nem lenne sok értelme kedvtelésből merülni benne.
Ha erre fordul a beszélgetés, elmondom, hogy a sekélyes, nádassal benőtt részek a jég alatt szépek az öreg búvárok szerint.

A süllőívás projekt

Most mégis úgy alakult, hogy merültem a Balaton vízében.
A merülés célja nem a felhőtlen időtöltés volt, hanem egy süllőívással kapcsolatos projektnél kérték a segítségünket. Dokumentálni, videózni, fotózni kellett a kísérleti süllő ivóhelyeket.

Nagy Gábor, a Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt. munkatársa vitt ki minket a helyszínre, aki maga is búvár.

Merülési körülmények

Nem a legjobb napot fogtuk ki a merüléshez, mert aznap egy kis szél felkavarta a vizet. Az előző napon nagyobb látótávolság fogadott volna minket. Cserébe csodálatos napos időnk volt.

Gáboron első pillanatban látszott, hogy imádja a munkáját, és a másodikban pedig az, hogy magas szinten ért hozzá. Ő már előzőleg körbejárta a tavat, és kiválasztotta a körülményekhez képest ideális helyet.

Még kinn a parton összeszereltük a felszereléseket, és megbeszéltük a merülés részleteit. Ezután a kis motorcsónak repített minket a merülési ponthoz. Imádom a magyar tengert, de motorcsónakkal még sosem hajóztam rajta, ami nem csoda, mert kedvtelési célból nem is lehet használni a tavon.

Mit mondjak? Meg lehet szokni 🙂 Közel s távol mi voltunk az egyetlen vízi jármű a Balatonon.

A part kihaltnak tűnt kora áprilisi hétköznap lévén.
A víz frissítő 11°C-os volt, és kb. 50 cm látótávolság fogadott minket. Kötelek mentén merültünk, így megtaláltuk az ívóhelyeket.

A süllők közelről

A szerény látótávolság miatt először inkább csak éreztük, mint láttuk a süllőket. Körbe-körbe úsztak, bizalmatlanok voltak velünk.
Később, ha mozdulatlanul vártunk, egy-egy példány közelebb merészkedett, így megcsodálhattuk e nemes halakat, és sikerült fotózni is.

Persze ilyen körülmények között nem művészi kidolgozottságú fotók sikerültek, de Gábor szerint ők kellő információhoz jutottak eme képek által, így merülésünk elérte a célját.

Pár percnek tűnt, de majdnem egy órát töltöttünk összesen a víz alatt.

A balinok nyomában

Amikor visszatérünk a kikötőbe, még volt egy ötletem. Még az érkezéskor körbesétáltunk a mólón, és láttuk a szintén ívni készülő balinokat a sekélyesben. Itt szélárnyékban átlátszóan tiszta volt a víz.
Nos, én ezeket a balinokat akartam lefotózni.

Mondanom se kell, a balinok nem voltak tőlem elragadtatva. Fényes rakétaként illantak el előlem, így egy kocka nem sok, de annyi sem sikerült. Még a máshol olyan barátságos sügérek is menekülőre fogták. Ennek
ellenére megérte az a pár perc, mert a betűző napsugarak varázslatossá tették a környezetet.

Merültem már sok tengerben, de nekünk, magyaroknak mégis a “Balaton a riviéra!”