Gyakran érkezik kérdés elsősorban kezdő búvároktól a vízalatti fotózással kapcsolatban, ezért gondoltam, hogy írok erről is egy bejegyzést.
Bár nem én vagyok a magyar búvárfotósok felkent nagykövete, és professzora sem, azért nagy általánosságban biztosan nem fogok hülyeséget írni 🙂
Hosszú lesz, és sok szakkifejezést tartalmaz, persze nem mindent, ezek csak az alap dolgok.
Nem elvenni szeretném a kedved a fotózástól, hanem épp ellenkezőleg, szeretném ha sikereid lennének a víz alatt és lásd milyen szempontokat kell figyelembe venni ehhez a csodálatos időtöltéshez.
A legtöbb dolgot a víz alatt és a víz parton tanultam meg, sokszor a saját káromon tanulva, a tapasztaltabb búvárfotósok megértő mosolya mellett. Ők is így kezdték, ők se hallgattak másra, ők is járták, járják a saját útjukat. Sokat tanultam egy búvárfotós tanfolyamon is Szabó Tamás búvároktatótól.
Ma, amikor mindenkinek a zsebében ott van egy olyan telefon, amivel értékelhető fotókat lehet készíteni, nehéz elfogadni, hogy a vízben ez nem elég.
Ha a felszínen készítünk egy képet, az többé-kevésbé éles, és színes lesz.
Most olyan káromkodásokba nem mennék bele mint: kompozíció, harmónia, vagy éppen feszültség a témában. Ez maradjon meg úri fotós hóbortnak. 🙂
Tehát a laikus valamilyen úton módon levisz magával egy víz alatt is használható eszközt és kattint. Utána pedig csalódik, vagy örül annak a homályos, színtelen pacának.
Jobb esetben elgondolkozik azon, mi is a bibi.
A fő ok az a fránya víz, meg a fránya fizika.
Az időtöltés neve vízalatti fényképezés. Tehát kell hozzá víz, és fény, hogy legyen mit leképezni.
A vízben pedig a fény nagyon nem úgy viselkedik, mint a levegőben. Éppen ezért a gépek automata beállításait jobb is hanyagolni, mert azokat felszín feletti helyzetekre találták ki.
Az OWD könyvekben ott vannak a főbb jellemzők, csak nem fotós megvilágításban. Nézzük meg ezeket.
A színelnyelődés: A látható fény egy színspektrumból áll, ezeket a víz elnyeli, de különböző mértékben, tehát színhelyes képet csak akkor tudunk készíteni, ha olyan távolságból fotózunk ahol még nem nyelődnek el az egyes színek. Azt is tudjuk, hogy az első szín, ami elnyelődik, az a vörös, és ez már kb. 5 m távolságban megtörténik. Direkt nem mélységet írtam, hanem távolságot. Miért? Mert a teljes fény által bejárt utat kell számolni, a fényforrástól a látnivalón át a gépünkig. Pl.: ha a nap a fényforrás, akkor egy-két méter mélyen lévő téma kb. három méter távolságból lesz színhelyes, ha pedig a gépünkön van a fényforrás, akkor 2,5 m-ig, mert itt is oda-vissza számoljuk a fény útját.
Fénytörés: A maszkról szóló fejezetben ott van, hogy a levegő-víz határán a fény megtörik, és ez fénytöréshez vezet, ezt pedig a búvár azon veszi észre, hogy mindent kb. 33%-kal nagyobbnak lát. Ha jobban beleássa magát az ember, akkor láthatjuk, hogy nem csak ezt eredményezi, hanem az ún, betekintési szöget is módosítja. Ezt úgy lehet legjobban szemléltetni, hogy szembeállunk egy akváriummal és oldalt mozogva egyre élesebb szögben nézünk bele a vízbe. Kb 45°-os látószögnél azt tapasztaljuk, hogy nem látunk bele az akváriumba, hanem az üveg tükörként kezd viselkedni. Ezt a vízben akkor látjuk, ha lentről felfelé nézünk, az ég mindig kör alakban látszik, mellette szinte teljes sötétség. Ha pedig fotós szempontból nézzük ezt a jelenséget, nézzünk rá a gépünk víz alatti tokján az üvegre. Igen, sík, tehát a fényképezőgép legnagyobb látószöge kb. 90°, bármilyen objektív is van rajta.
Mi is ered ebből?
Makró témánál egy előny, a gépünk felszíni gyújtótávja, a víz alatt nagyobb nagyítást eredményez.
Nagylátószögű témánál van az igazán fontos dolog. Ha színhelyes kép miatt közel kell menjünk a témához, akkor kell a nagylátó, hogy befogjuk a témát. Ezért láthatsz a gépeken egy üveg kupola szerű dolgot, ez a dome előtét a kompakt, vagy domeport a cserélhető objektíves gépeken. Ha ívelt a víz-levegő határa, akkor a látószög is tágabb, akár halszem objektív is használható. Az ilyen objektívek jellegzetes torzítása még érdekesebbé is varázsolhatja a képet. Sőt, a profik 3-4 féle objektívet használnak leggyakrabban: halszem, nagylátó zoom, fix makrók. Tehát, ha ilyen gépet viszel a víz alá, nem lesz szükséged telére vagy utazó zoomra, cserébe még a felszínen el kell döntened, hogy milyen témát fotózol, mert víz alatt nem fogsz objektívet cserélni. Itt jegyzem meg, hogy a kompaktok közül sem jók azok, amiknek extra nagy a zoom-átfogása, mert a hosszan mozgó objektíveket nem lehet úgy betokozni, hogy nagylátó állásban ne tok belső felét lássa.
Mi van akkor, ha nagyobb a téma, mint 2,5 m, pl. egy roncsnál? Nos, akkor jön a fekete-fehér kép, ami egy roncsnak még jól is áll, vagy az előtérbe helyezett színes téma, pl. egy repülőroncs légcsavarja, még színes, de maga a gép már kékes szürkébe veszik, de ilyen, amikor a hajóroncs előtt a búvár pózol.
A roncsoknak jól áll a fekete-fehér.
Vissza a színekhez.
Van két módszer, amivel kicsit tudunk játszani a szín elnyelődéssel. Én nem a PS-az.
Az egyik a színszűrő előtét, a másik a manuális fehéregyensúly állítás.
Mindkettőre igaz, hogy főleg napfényes időben és korlátozott mélységig használható sikerrel.
A színszűrőnél nem mindegy, hogy édes vagy sós vízben merülünk, más színeket kell használni. Ezek tulajdonképpen piros, vagy magenta, üvegek vagy fóliák, amit kívülről a gép elé teszünk. Hátránya, hogy csökkenti a beeső fény mennyiségét, amivel amúgy sem vagyunk túl bőven odalent. Videóra, és akciókamerákra ideális inkább.
A fehéregyensúly kicsit macerásabb. A víz alá viszünk egy fehér műanyag lapot, pl. egy írótáblát. Erről a kívánt mélységben a gépünk fehéregyensúly állítási lehetőségénél kiválasztjuk, hogy ezt a kékes-zöldes masszát vegye fehérnek, így a gép visszaállítja a helyes színeket. Ezt viszont más mélységben újra kell kalibrálni. Hátránya a sok macera, meg az, ha elfelejtjük visszaállítani, érdekes képek készülnek az esti búvárbuliban 😉 Nem, velem még sosem volt ilyen 😀
Ha elfogyott a napfény.
Egy elkészült kép világossága három jellemzőnek köszönhető: záridő, rekesznyílás, és az érzékenység, alias ISO.
A rekeszt nem lehet a végtelenségig nyitni. A záridő se határtalan, lebegve nem nagyon van fix pont, és néha még a téma is mozog, tehát, ha nem akarunk életlen képet, kénytelenek vagyunk emelni az ISO-t.
A digitális gépeknél az ISO, tulajdonképpen a CCD-re érkező jel erősítése, ha kevés fény éri a CCD-t akkor sok lesz a pontatlan jel, a „zaj”. Tehát az ISO-t emelve emeljük a zajt is, rontunk a kép minőségén. Hogy mekkora az az ISO érték, ami még vállalható, azt a gép minősége adja meg. Egy profi DSLR magasabb ISO-val simán jó képeket lő, míg egy tizenéves kompakt már ISO 200-on is mákosat.
Ha pedig végképp kevés a fény a fotózáshoz, jön a mesterséges fényforrás.
Ez lehet lámpa, vagy vaku.
A gépekben általában van beépített vaku, de megint csak a felszínre tervezve, és még ott sem mindig jó. A beépített vaku gyenge, és túl közel van az objektívhez, egyrészt mert a tok miatt árnyékot ad, másrészt pedig…..!
A sokszor emlegetett hóesés. Én is leírtam már a lámpás posztban, de itt újra helye van.
A víz tele van lebegő részecskékkel, még a legtisztább is, ha ezeket erősen, közelről megvilágítjuk, akkor a fényképünk tele lesz csillanó szemcsével.
Ezt elkerülendően teszik a búvár fotósok-videósok a fényeket hosszú kihajtható karokra. Itt van egy ökölszabály: olyan távol kell legyen a fényforrás a géptől, mint amilyen messzire a tárgy.
Vissza a beépített vakura. Szokott lenni egy diffúzor lap a tokokhoz, ami szétszórja a fényt, ez közeli témánál eredményes lehet.
Lámpák: Ha az ember szembesül vele, mennyibe kerül egy vízalatti vaku, rögtön keresni kezdi az alternatív megoldásokat. Én is. Építettem olyan lámpát, ami az éjszakai merülést nappalivá varázsolta. Azt sem mondom, hogy nem voltak vele sikeres képek, de valahogy nem az igazi. A legtöbb élőlény ha így világítják meg, rögtön menekülőre fogja, és ha búvártárs az alany, panaszkodik, hogy kiég a retinája.
A tisztogató rák azonnal menekült ahogy a lámpával rávilágítottam. Az egy vaku keltette árnyék is jól látható.
Végeztem kísérletet, összehasonlítottam a ledes lámpák fényét a vakukkal, és próbáltam meghatározni a kulcsszámot. Egy 5000 Lumenes 90°-ban világító led fénye megfelel kb. 10 gn-nek. Ez a legkisebb vízalatti vakuk teljesítményének a fele. És akkor még nem is számoltam azzal, hogy egy vaku általában 120°-os szögben világít. Van olyan direkt fotós-videós lámpa, ami valóban tud 10000 Lument, azzal azért lehet próbálkozni, de a végső megoldás a vaku.
Külső vaku-vakuk: igen, ha igazán belevetjük magunkat a vízalatti fotózásba, előbb-utóbb két vakut fogunk cipelni magunkkal a víz alá.
Ha egy vakut használunk, akkor inkább a gép felett helyezzük el, ezzel csökkentve az árnyékokat. Ez inkább közeli témákra alkalmas, sőt makrónál téma felett is lehet a vaku, ezzel modellezve a természetes fényt. Ha oldalt helyezzük el a szóló vakut, akkor aránytalanul nagy árnyékot vethet, ez hazavágja a legtöbb kompozíciót.
Mint céloztam rá, a végső megoldás két vaku, kétoldalt elhelyezve hosszú állítható karokon. Az esetek nagy százalékában jól jön ezeken a vakukon is a diffúzor, elmossa az árnyékokat, egyenletesebb lesz a megvilágítás.
Szóval látható, hogy a búvárfotósok nem feltűnési viszketésből cipelik magukkal azt a hatalmas pakkot.
Kompakt gép, egy vaku, de a teljesen homogén háttér segített hogy érdekes legyen a kép.
Ha tényleg érdekel a búvárkodás ezen ága, néhány dolgot tegyél meg és fogadj el:
Tanulj meg búvárkodni. Itt nem az OWD-re gondolok, hanem a készségszintű merülésre és a tökéletes lebegésre.
Fogadd el, hogy a felszerelés sokba fog kerülni. Lehet ügyesen, olcsóbban vásárolni, főleg a használt piacon, de az olcsó relatív fogalom.
Keress egy fotós mentort, és, vagy végezz el egy búvárfotós tanfolyamot.
Ezen sorok írásakor (2019. 05.) én két olyan oktatóról tudok, aki tart minőségi tanfolyamot kis hazánkban:
Kezdőknek és kompakt géppel fotózóknak a már említett Szabó Tamást, aki tényleg mindent ki tud hozni egy kompakt gépből. Haladóknak, akik már túl vannak jó néhány fotós merülésen, és profi technikával képzelik el a fejlődést, Dombóvári Tibort.
Ha teheted, úgy merülj, hogy vagy fotózol, vagy csak búvárkodj. A kattintgatok, majdcsak lesz valami, ritkán vezet eredményre, de magát a merülést kevésbé fogod élvezni. Tudom, ez nem mindig jön össze, de törekedhetsz rá.
Tanulj meg együtt élni azzal is, hogy a csoportban mindig rád kell várni. A merülések profilja se neked lesz kitalálva, senki sem akar a merülőtársad lenni, de egy jó portré, bezzeg az kell majd neki! 😉
Két fajta búvárfotós létezik: az egyik áztatott már el gépet, a másik MÉG nem!
Keress kimondottan búvárfotósoknak összeállított programot, például nálunk!
Jó levegőt és szép fényeket!
Feles kép, amíg nem próbáltam, azt hittem könnyű téma, Nem könnyű, de látványos.