Roncsok.
Kedvelt, de megosztó merülési célok a búvárok között. Sokan irtóznak tőlük, sokan pedig rajonganak értük. Mondanom sem kell, én a rajongók táborát erősítem. Hogy miért? Sok okot tudok felsorolni.
Az első ok az, hogy minden roncsnak van története, legyen az egy világháborús csatahajó, vagy egy búvárok kedvéért elsüllyesztett teherbárka. A merülési élményhez hozzátartozik az is, hogy még a felszínen megismered a roncs történetét, legyen az akár anekdotákba vesző, vagy pontosan dokumentált. Sok roncsnak valódi történelmi értéke van, rajtuk keresztül bepillantást nyerhetsz a múltba, kézzelfoghatóvá válik a történelem.
Ez nem a Zenobia, ez a roncs a Vörös-tengeren van.
A második ok az, hogy egy roncs vonzza az élővilágot. Csodálatos látvány, ahogy egy árboc körül özönlenek a halak, vagy egy kémény nyílásából rád néz egy muréna.
A harmadik ok az, hogy ilyenkor kijön belőlem a gyerek, imádok bujkálni ki-be, alatta-felette. Mindig találsz, fedezel fel valamit, egy új részletet, egy ottmaradt eszközt. Persze soha semmit sem mozdítok el, pláne nem hozom fel.
A negyedik ok inkább egy belső ok: borzongató érzés ott úszni, ahol egykor emberek végezték a napi rutinmunkájukat, küzdöttek az elemekkel, és mégis a végén a víz maradt az úr!
Az egyik kedvenc roncsom a Zenobia.
A hölgy a ciprusi Larnaka kikötője előtt horgonyoz most is, csak épp kb. 40 méter mélyen.
A Zenobia nem az a kimondott halászbárka, hanem egy 165 méter hosszú teherkomp. Rakománya több mint száz kamion, és néhány egyéb jármű. Pl. egy Lada, targoncák, stb.
Ő egy igazi monstrum!
Monstrum a javából, már attól elfáradsz, ha körbenézel.
Egy családi nyaralás során ismerkedtünk össze. 🙂 Valójában már a nyaralás előtt olvastam róla, és bevallom, az utazási célpont kiválasztásánál is közrejátszott a találkozás lehetősége. Maga a találkozás nem azt adta, amit vártam, hanem sokkal-sokkal többet!
Már a méreteinél fogva sem lehet egy merüléssel körbejárni. Azt mondják, rekreációs szinten 6-8 merülést lehet rajta végezni úgy, hogy nem ugyanazt az útvonalat merüljük. Még indulás előtt felvettem a kapcsolatot a kinti bázissal, pontosabban az egyik oktatóval, Csabával, a Zenbúvárral, aki történetesen magyar. A nyári szezonban Cipruson dolgozik, és szerelmese a Zenobiának. Azt már később tudtam meg tőle, hogy kutatja is a történetét.
Ezzel kapcsolatban lett nekem is kis epizódszerepem a történetben: Sokan hallottak róla, hogy a szerencsétlenül járt kompon volt egy magyar Hungarocamion. Nos, ezt Csaba kiegészítette azzal, hogy van ott még legalább kettő. Majd az ősszel talált még egyet. Amikor novemberben Csaba Magyarországra jött, kérdezte nincs-e Hungarocamionos ismerősöm? Történetesen volt, aki akkor, 1980-ban ott dolgozott. Ő Feribá, az egykori sofőr. Feribá felhívta az akkori előadót, és megkérdezte tőle, hogy hány Hungarocamionos kocsi volt akkor a hajón? A válasz hihetetlenül hangzott: 18 darab! Azaz 19 darab, de egy hűtős Rába fennmaradt a víz tetején és kiúszott a partra. A sofőrök mondták is akkor: a Rába kamion annyira szar, hogy még a tengernek sem kell. 🙂
Kiderült az is, hogy az öreg Hungarocamionos dolgozók még mindig összejárnak hetente egy budapesti piac restije előtt. Feribával az oldalunkon el is mentünk egy remélt találkozóra. Jó helyen ugyan, de rossz időben kerestük őket. Szerencsére azért az öreg sofőr összegyűjtött nekünk jó sok sztorit, és tényt is. Az egyik ilyen sztori, hogy sok kamion nincs logózva, mert IMT-s kocsi volt, ami a Hungarocamion iráni leányvállalata volt.
Volt még egy történet az egy óra alatt megőszülő magyar sofőrről, aki beszorult az egyik kabinba, és a társai mentették ki. Ezt egyébként gyerekkoromban is hallottam Feribától sokszor.
Csabának egy másik alkalommal sikerült találkoznia egy, a hajón akkor utazó sofőrrel is, de ez már legyen az ő története.
Térjünk vissza a jelenbe:
A hajó az oldalára fordulva fekszik az aljzaton. A legmagasabb pontja kb. 16 méter, tehát kezdő búvárok csak körbeúszhatják, de a haladóknak is vannak korlátok, a hajó rakterei kőkemény technikai merüléseket kívánnak. Itt Cipruson a legtöbb bázis komolyan veszi ezeket a szinteket, bár itt-ott hallani lazaságról. Ha ilyen bázisba botlunk, ne engedjünk a kísértésnek, ne lépjük túl a szintünket! Sajnos volt már búvár áldozata a hajónak.
Ilyen helyekre nem engednek be bárkit.
Nekem két merülés jutott. Az elsőn a felső közösségi tereket, és a hajó felső, külső részeit jártuk be. A másodiknál ismét előjött a szerencse és a tervezés, mert bár a nyári főszezonban voltam, úgy jött össze a csapat, hogy mindenkinek volt megfelelő végzettsége és tapasztalata. Így aztán bemehettünk az egyik raktérbe, ahol az a bizonyos „1 db Hungarocamionos” kamion található. Itt teljes a sötétség, 7-8°C-kal alacsonyabb a víz hőmérséklete, és a merülés jelentős részében 30 méter körül van a mélység. Emiatt jól jött a nitrox, de még így belecsúsztunk egy kis dekóba. Fantasztikus látvány, ahogy a hatalmas kamionok matchboxok módjára hevernek egymás hegyén-hátán egy még hatalmasabb térben, és mindez 90°-kal megfordítva, mert mint írtam, a hajó az oldalán fekszik. Ezek a terek nem nagyon vannak kikötelezve, tehát tényleg csak helyismerettel rendelkező profi vezetővel érdemes merülni, és csak megfelelő felszereléssel. Itt nincsenek oldalablakok, nem lehet csak úgy bárhol kiúszni. A kamionok nem igényelték a kilátást 🙂
A híres Hungarocamion! Valójában az egyik a 18-ból.
Ha nincs ilyen búvárvégzettséged és tudásod, ne csüggedj, kívül is monumentális látvány a Zenobia! Rengeteg látnivalót tartogat! Viszont, ha többre vágysz, jobban megismernéd a Zenobiát, akkor a szükséges tudást nálunk is megszerezheted! Legyen az egy mélymerülő-, nitrox-, vagy roncsbúvár tanfolyam!
Ha búvár vagy és Cipruson jársz, ne hagyd ki a Zenobiát! Én még biztosan sok liter levegőt elszívok a közelében. Legközelebb akár Te is velünk tarthatsz! 🙂 Kísérd figyelemmel weboldalunkat, ott találod legfrissebb búvártúráinkat.
A búvárblogunkon saját képeink szoktak szerepelni, de ez most egy kivétel lesz. Nyaralás lévén nem volt nálam a vízalatti fotós szettem, ezért a fényképek vagy nem a Zenobiát ábrázolják, vagy nem én készítettem.