Fritz Péter

UEF búvároktató

Hogyan kezdődött?

Dióhéjban elmondanám búvárkodásom történetét. 2008-ban kezdtem el búvárkodni, akkor tettem le az OWD vizsgát. Az elkövetkező pár évben a hobbi búvárok életet éltem, évi egy túra, valamint a hazai tavakban történő merülések.

Az első nagy élmények

2011-ben történt az első áttörés: amikor egy nagyon jó társaság verődött össze, ez alatt értem a víz alatt eltöltött élménydús időt, valamint a felszínen történt megbeszéléseket, élmény-, és tapasztalatcseréket.

A pozitív élmények hatására merüléseim száma jelentősen megugrott, nőtt a vízbiztonságom, és rengeteg tapasztalatot szereztem.

A következő fordulópont az oktatókollégámmal, Haász Balázzsal való megismerkedés volt. Mivel lakhelyünk közel van egymáshoz, elkezdtünk együtt merülni, segítettük egymást, megbeszéltük a szakmai részleteket és kielemeztük merüléseinket, ha kellett, felhívtuk egymás figyelmét a hiányosságokra. Képzettségi szintünk és merüléseink száma szinte azonos volt, így nagyon jól tudtunk együttműködni.

Mentőbúvárként tovább

Egy év múlva oktatónk megemlítette, hogy miért nem leszünk mentőbúvárok? Nem kellet kétszer mondani, belevágtunk. Az első időkben kételkedés és bizonytalanság. Ahogy haladtunk a tanfolyammal, egyre biztosabbak lettünk magunkban.

Nem viccelek, ez volt a legmeghatározóbb tanulmány, ami valaha kaptunk. Hatalmas mennyiségű info és pozitív megerősítés, hogy ezt az utat kell járnom. Innen egyenesen vezetett az út a merülésvezetői-, valamint az oktatói vizsgákhoz. Természetesen az út közben is rengeteget tanultunk, izzadtunk, és persze nevettünk is.

Mi motivál ma?

Egyszerű: próbálom a tudásomat maradéktalanul átadni, hogy tanulóim a lehető legbiztonságosabban merüljenek, valamint a lehető legtöbb pozitív élményben legyen részük. Az én jutalmam az, amikor látom a -néha saját határait leküzdő- tanulóinkat, akik örömmámorban fejezik ki hálájukat vagy gyermekeknél a feltétlen bizalmat, hogy elvitted őt csodaországba.